A mádi borász 2009-es furmintjával nyert

A Tokaj-hegyaljai Mádról származó bor régi magyar fajta. A gasztronómia is jól ismeri, találkozhatunk vele például főételekhez, vörös húsokhoz párosítva.

– Elsősorban szőlésznek tartom magam nem borásznak, hiszen a borkészítés szinte semmiség ahhoz a munkához képest, amelyet a szőlő megművelése igényel – mondta el a Blikknek a Mádon 10 hektáron gazdálkodó Demeter Endre.

– Mivel a tokaji szőlővidék a világörökség része, különösen ügyelünk rá, hogy a helyi borfajták kifejezzék a táj és a benne élő ember egységét. Emiatt használunk például kizárólag itt, Zemplénben készített hordókat – magyarázta az ifjú szőlőszakértő.

Endre a napokban már nekifog a szüretnek, de egyelőre még csak a pezsgőihez szedi az alapanyagot. A meredek, köves hegyoldalon húzódó szőlőkben kizárólag kézzel szüretelik a gyümölcsöt, mint ahogy a művelést is csak a terület 60 százalékán tudják géppel végezni.

Hogy miért másoltam be ide ezt a cikket?! A válasz egyszerű. Ma elutazom Mádra!
Egy régi jó barátom -aki történetesen a cikkben szereplő Demeter Endre- hívott meg engem, hogy töltsek lent pár napot-hetet és ismerjem meg a szőlészet-borászat minden szépségét és nehézségeit.
Elképzeléseim szerint, ha a technika is adott lesz, naponta frissítem az oldalt, képeket és írásokat teszek közzé, amik Mád, az északról hegyekkel, keletről-nyugatról dombokkal övezett, védett kis völgykatlanban elhelyezkedő településről és természetesen a szőlészek mindennapjairól szól.